|
|
|
Kispál és a Borz |
Egy az
egybe (csak maga) |
Fehérekét forgatok meg |
A földön kiterítve fekszenek |
Én a tőröm keresem bár |
Nem kenyerem a dicsekvés |
Dehát megint győztem és
a |
Gyerekkor amíg tartott |
Winnetouként begyűjtöttem |
Sok sok, igen sok szőke skalpot. |
|
És Szilaj Ló és Vörös Felhő |
Tehát sziú is voltam néha |
Meg Ülő Bika az tényleg győzött |
Bár elég régen még a |
Sebesült Térd nevű patak |
Jut eszembe nekem így most |
Ott meghaltunk mi is páran |
De főleg az volt igen kínos |
|
Hogy amikor eltemettek |
A rám került súlyos földtől |
Nem láttam, hogy az élet szép |
És azóta ott lent pörköl |
Valami pokol, de így most |
A tőröm, hogyha meglenne |
Azzal kivágnám én magam |
S nem pörkölődnék tovább
benne |
|
S elindulnék Nagy Szellemként |
Rendet rakni a világban |
Ahol baj van Robin Hoodként |
Lőnék én minden irányba |
Ahol meg jó, ott kiskabát |
Lennék egy milliomos fián |
Vagy Télapó, hogyha lehet |
Télapó halott indián. |
ï |
|
|
|
|