|
|
|
Koncz Zsuzsa |
Micimackó |
C Em |
Egy napon, mikor Micimackónak |
F G |
Semmi dolga nem akadt, |
C Em |
Eszébe jutott, hogy tenni kéne |
F
G |
Valami nagyon fontosat. |
Am Em |
Elment tehát Malackához, |
F C |
Hogy meglesse, mit csinál. |
Am F |
De Malackánál éppen akkor |
D7 G |
Senkit nem talált. |
|
Így hát elindult hazafelé, |
Miközben sürün hullt a hó |
Arra gondolt, otthon talán |
Akad egy kis ennivaló. |
Hogy kimelegedjék ugrándozott |
S jó nagyokat lépett |
S a hidegre való tekintettel |
Énekelni kezdett. |
|
C F |
Minél inkább havazik, |
G C |
Annál inkább hull a hó. |
C F |
Minél inkább hull a hó, |
G C |
Annál inkább havazik. |
F
C |
Hull a hó és hózik-zik-zik, |
G C |
Micimackó fázik-zik-zik, |
F C |
Hull a hó és hózik-zik-zik, |
G C |
Micimackó fázik. |
|
Ismert erdei körökben |
Az az általános nézet |
Hogy Micimackó, mint minden medve, |
Szereti a mézet. |
És ez nem csak afféle |
Szerény vélemény, |
Határozottan állítom, hogy |
Tény, tény, tény. |
|
Ezért, mikor hideg van |
És sürün hull a fehér hó, |
Kell hogy legyen az almáriumban |
Eltéve ennivaló. |
Így aztán, ha délidőben |
Micimackó megéhezik, |
Megkostol egy csupor mézet |
Alaposan, fenékig. |
|
Minél inkább havazik... |
|
Micimackó a barátom, |
És gyakran elbeszélgetünk |
Azokról a dolgokról, |
Mit mind a ketten ismerünk. |
És tanultunk egy verset is, |
És most már kívülről tudom. |
Ha hideg van és hull a hó, |
Én mindig ezt dúdolgatom: |
|
Minél inkább havazik.. |
ï |
|
|
|
|