a pénteki alkalmak beszámolói b
Mr. Rochlitz elmondta, hogy utólagos kutatásai alapján az egyház pont azt várja el egy bérmálkozótól, ami ő tervezett. Tehát hittant, szentségtant, és valami ima iskolát, ami nálunk a szentlélek szeminárium lesz. Az első részletre nem talált előadót, de teológiai végzettsége révén ő is alkalmas a feladatra. Minden esetre arra fog törekedni, hogy ha van előadó, aki nagyon jó valamilyen témában, akkor arra meghívja. Minket is buzdított, ha van valaki, akit szívesen hallgatnánk, szóljunk, és meghívja. Felmerült Nemeshegyi Péter atya, Barsi Balázs, Menyus atya, meg mások neve is bizonyos részeknél. a szentlélek szemináriumot a szociális testvérek novíci mestere és spirituálisa, Lothringer Éva fogja reményeink szerint tartani. Ő nagyon jó ebben a témában, ha ő lehetne velünk, biztos, hogy igazán átgondolt és mély élményeket szerezhetnénk. Viszont neki rengeteg dolga van, még nem biztos, hogy tud velünk foglalkozni. Menyus atyában viszont bizakodhatunk! Az első téma a Biblia helyes értelmezése, értése lesz. Kör kérdés volt, mennyit vagyunk hajlandóak tanulni. Erre átlagosan az volt a válasz, hogy konkrétan nem tanulnánk szívesen, de elolvasni a fontos dolgokat igen. Abban is megállapodtunk, ha valamit komolyan akarunk csinálni, valamennyi tanulásra mindenképp szükségünk lesz.
Mindneki elmondta azt is, milyen most az ima élete, hogyan áll önmagával és az Istennel. A gyónással kapcsolatban is elmeséltük jó és rossz élményeinket, meg hogy van e olyan pap, akinél szívesen gyónnánk. Szó került a lelkivezetés fontosságáról, és arról, hogy a lelki vezető nem egyenlő a gyóntató pappal, és az sem jó, ha ez a kettő ugyan az a személy. A gyónásban legbelső, legszemélyesebb ügyeinket osztjuk meg csakis az Istennel. Sok emberben okoz gátat bevallani egy másik embernek, miket tettünk. Vannak rossz papok, akik a gyóntató fülkében nem maghallgatják a hívet, hanem kioktatják, magyaráznak neki, szemeket meresztenek. Na ezekhez ne menjünk! A gyónás lényege letenni a hibáinkat, amiket átgondoltunk, megbántunk. Ezeket valóban a szentlélekkel közöljük, a papok nem is emlékeznek arra, amit hallottak, ha valóban végbe ment, aminek kellett. Példa volt erre egy pap, aki felségül vette az egyik hívét. A házasságban a nő később elmondta, hogy férje egészen más így emberként, és később rájött, akit a gyóntató fülkében megszeretett az nem ő volt, hanem a szentlélek, akinek erejét érezte, és megkönnyebbült tőle. Viszont nagyon fontos lehet egy jó lelkivezető, aki segít eligazodnunk az életben, de ne felejtsük el, hogy a pap nem pszichológus! Ezek a körök nagyon jók voltak, főleg, mert elég őszinte volt a társaság. Ennek az egésznek valóban csak akkor van teljes egészében értelme, ha őszinték vagyunk magunkkal és a többiekkel szemben. Ez persze nem azt jelenti, hogy gyónjuk meg minden titkos vétkünket egymás előtt, csak hogy nem takaródzhatunk a mögé a megnyugtató és bevált elmélet mögé, hogy "ez mind az én magányügyem, és senkinek semmi köze hozzá!" Mert attól még, hogy valóban senkinek nincs joga csámcsogni az belső dolgainkon, elítélni minket, megítélni minket, nekünk magunknak éppen ez most a feladatunk magunkkal szemben! Át kell gondolnunk mit mért tettünk, és hogyan lehetnénk még jobb emberek. Ami elmúlt, azon már nem lehet változtatni. Felesleges ostorozni magunkat a vétkeinket kutatva. az élet nem a szenvedésről szól. De fontos belátnunk legalább magunk előtt, ha hibáztunk, és kötelességünk a továbbiakban vigyázni, ne történjen meg újra. De az én személyes tapasztalatom, hogy belátni mások előtt ha valamit észreveszek, hogy rosszul csináltam velük szemben, felér egy kicsike gyónással, és nagyon megnyugtató. Az is felmerült, mi van, ha amit meggyónok, újra és újra elkövetem? Sajnos épp legnagyobb hibáink vannak bennünk legmélyebben. Ezeket legnehezebb leküzdenünk, de ha törekszünk rá, az mindenképp már nagy előre lépés. Volt egy olyan érv is a gyónás mellőzése mellett (persze csak időleges értelemben), hogy ha a bűnünk olyan, amit tudjuk, hogy újra meg fogjuk csinálni, nem tudunk majd ellenállni a csábításnak, és talán akarjuk is meg nem is a végét, akkor van e értelme elmenni gyónni? Nem tudom ki mit értett a válaszból, én itt röviden ősszegzném. A bűn, az amikor tudva és akarva vétesz Isten ellen. Ez a bűn nem azért baj, mert akkor te most csináltál valami rosszat, amit a szabály szerint nem szabad! A szabályoknak értelme van. Az egyház erre vonatkozó szabályai azért vannak, mert ha ezek ellen vétesz, eltávolodsz Istentől. Nem azért, mert ő utálni fog téged. Egyszerűen mi érezzük magunkat bűnösnek ilyenkor, és nem méltónak az Isten közelségéhez. A bűn fogalma pedig igen személyfüggő. Van, aki már attól is szenved, ha valakire csúnyábban nézett. Van aki azt is jogosnak érzi, ha
valakit jól helybenhagyott, mert az illető leszólta az anyját. Az egyházban is nagyon sok határ meg val húzva, pl. a szexualitásra vonatkozóan is. Kimondani konkrétan hol is a helyes határ, nagyon merész dolog. Valójában nem is lehet. A határ mindenkinek ott van, aminél még úgy érzi, hogy nem távolodik el miatta az Úrtól.
Szó volt a párkapcsolatokról, vagyis a szexualitásról, meg a házasságról is. Ez egy elég nehéz téma, mivel az elmúlt századokban olyan kép alakult ki keresztény körökben, hogy a testi érintkezés bűnös dolog. Hasznos, meg minden, de azért csak titokban, mert amúgy hú de durva! Ez azért baj, mert a szexualitás a szerelem legjobb kifejező eszköze. Érintéssel nagyon sokat mondhatunk el egymásnak, és ez egyáltalán nem bűnös és rossz dolog, hanem Isten egyik legcsondásabb ajándéka. A "ne paráználkodj" parancs arra vonatkozik, hogy ne csald meg a társadat. A zsidóknál a lefekvés már házasságnak számított, ott nem volt kérdés tehát a házasság előtti sex. Ha együtt voltak, onnantól összetartoztak. Ha ezek után az egyik mégis mással volt, ez számított halálos bűnnek. Ma ennek az értelme logikusan az, hogy csak házasság után adjuk oda magunkat egymásnak. Amikor valakinek valóban őszintén kimondjuk, hogy vele akarjuk leélni az egész életünket, és rábízzuk magunkat, akkor ennek nagyon jó kifejezése, hogy ő lehet az egyetlen, és az igazi, aki megérdemli, hogy vele legyünk, akivel valóban ettől fogva lelki-testi társak leszünk. Ha ez előbb megtörténik, az olyan, mintha ezt a nagy ajándékot előbb kapta volna meg, mint a szívünket. Mintha a karácsonyi ajándékot már nyáron odaadnák, amikor nincs ott a helye. Tehát a gond nem ott van, amikor a szerelmesek lefekszenek egymással, hanem amikor szakítanak, és a következő párjukkal is megteszik ugyan ezt. Így elvész a lényeg, az őszinte odaadás. A mai világban persze, ahol alig léteznek örök első házasságok, emelkedik a válások szám, és szinte nincs is olyan, akinek ne lenne itt-ott egy-két féltestvére, nehezen befogadható ez a gondolat. Nehéz ilyen körülmények között megbízni a másikban, és megkeresni azt az egyet, akinek mindezt nyújtani tudjuk. De mi éppen ezt vállaljuk most fel, éppen erre készülünk. Hogy a jövő beli házasságunk is Isten elé legyen téve. A szerelmünket, amivel egyetlen célunk egymást a mennyországba juttatni, őszintén meg tudjuk élni. Te hát a válsz nem könnyű! Senki nem fogja nekünk megmondani mi volt bűn, és mi nem! Kénytelenek vagyunk magunkat mérlegelni, befelé nézni, és eldönteni, amit teszek közelít, vagy távolít Istenhez. Legtöbbet mégis mulasztással hibázunk. A tökéletesen berendezett életünkből könnyen kimarad az odafigyelés, a mások megértése, szeretése. Azt hisszük, nem tettünk semmi rosszat, de e közben mennyi jót nem tettünk meg, amit lehetett volna. Sokszor nem is tudjuk, amit csinálunk, másokra milyen hatással van. Egy poén, egy oldalpillantás is okozhat igazi sebeket a többiekben, amiket mi talán észre sem veszünk. Azt gondoljuk, az csak vicc volt! Úgy s venné fel senki. De ami az érdekes, hogy pont az érzékeny emberek azok, akik mégis felveszik4 nem mondhatjuk: ezen nem kell megbántódni! Ami rosszul esett valakinek, az rosszul esett, függetlenül attól, akartuk, vagy nem. A legfontosabb szeretnünk egymást, oda figyelnünk egymásra, ami nem is olyan könnyű! A házi feladat az volt, hogy az esti mellett reggelenként is imádkozzunk, és valami jót határozzunk el, hogy minden nap megcsinálunk ebben a két hétben. (Eszter)
október 21.:
Pontban fél 7-kor megérkezett mindenki,
összesen 7-en voltunk (Bali, Ramó, Kata, Zsuzsi, Ági, Emese, és
jómagam). Mialatt vártuk hogy a kaja kész legyen én beállítottam a Kata
által hozott projektort. Egy remek kis vacsora után bevezetésként
megnéztük, azokat a tábori képeket, amelyeket
a Bence csinált. Majd néhány perces fontolgatás után elkezdtük nézni a
"10 dolog, amit utálok benned" című filmet. Sajnos a Katának negyed
10-re a Moszkván kellett lennie, ezért ő csak a film első perceit
láthatta. A film után a Bali, a Ramó és az Emese úgy döntöttek, hogy nem
maradnak a következő filmre, ezért olyan fél 10 körül a Bali kocsijával
elmentek. A Zsuzsi és az Ági viszont maradtak, mert ez egy ottalvós
filmnézős alkalom.
Így hát mi folytattuk a filmnézést a "Veszedelmes viszonyok" című
filmmel. Ez a film ugyanarra a könyvre épül, mint a "Kegyetlen játékok"
című film. A film nagyon jó volt, és hogy hasonló hangulatú filmet
nézzünk megnéztük a hódok "Csiperózsa" című fantasztikus művészfilmét.
Majd a film hatására, amely étkezéssel fejeződik be, mi is tartottunk
egy kaja szünetet. A szünet után a "Vanília égbolt" nevezetű filmmel
folytattuk, ami szintén remek film volt. Ekkor már kezdtünk egy kicsit
fáradtak lenni, úgyhogy közös megegyezéssel a "Kémkölykök 2" vigjátékkal
folytattuk az estét (hajnalt). A film vége felé már egy kicsit
el-elaludtunk, emiatt reggel 5-órakor abbahagytuk filmnézést és aludni
tértünk.
Reggel 7-órakor ébresztő volt, mert az Áginak Solymáron kellett lennie
fél 9-re. A 7:08-as kellés ellenére sikeresen elérték a 7:20-kor induló
63-as buszt.(szerencsére hogy volt kéznél egy kocsi... :-) ) A sikeres
fuvar után aludni tértem, és ezzel vége a beszámolónak...
(Gabi)
Ment egy körkérdés, hogy kinek, hogy sikerült a múlt héten. . . hát átlagolva: vegyesen! Így könyítésnek vehetjük, hogy a "reggeli ima" fogalmát viszonylag szabadon értelmezhetjük, ha a villamoson jut eszedbe, vagy hazafele, este. . .hogy még mindig nem csináltál semmi jót, akkor sincs még késő!! A jócselekedet pedig lehet egy-két jó szó valakihez, a "szokásos", mosogatás, otthoni segítség, vagy bármi, ami JÓ!!! Tehát van egy mindennapi "feladat" s egy plusz dolog. Keress a környezetedben, ismerőseid között egy olyan keresztény (lehetőleg katolikus) embert, aki számodra példa értékű. Nem csak egyet lehet, lehet egy család is, vagy több ember, olyan keresztének, akik közé, mint felnőtt keresztény Te is szivesen
tartoznál!!!! (Nem feltétlenül "jókeresztény"- mert hogy a Tibor szerint nincs ilyen, hogy "jókeresztény") ((((szerintem van)))) Nohát ezeken lehet töprengeni, ill. igyekezni nem elfelejteni!!!
Második bérmálkozós alkalmunkon a Tibor beszélt nekünk a: Bibliáról.
1. A zsidók és a mi keresztény vallásunkról azt is lehetne mondani, hogy "könyv vallás" hiszen a Bibliára alapszik. ->hitünk alapja, Isten szavát tartalmazza. Jézus életéről az első írás, Kr. u. 65ben keletkezett. vagyis először a hagyomány őrizte meg a történéseket és csak ezután írták le. Hogy mely könyvek maradjanak a Bibliába, az erről való vitákat már kb. : Kr. u. 185ben lezárták, véglegesen pedig 400 körül zárták le. (Amit nem vettek be (apokrif), azok tényleg nem oda valók, Tibor elolvasta őket!!:-) ) Tehát a Biblia olyan szent iratok gyűjteménye, melyeket az Egyház Istentől sugalmazottnak ismer el. Nagyon sokáig az volt a gond, hogy ezt szó szerint értelmezték. Isten mondta, így van!!! Pedig sajnos vannak fordítás béli hibák, emberi tévedések stb. Az evangéliumokat Apostolok írták, de csak később. Elég szerkesztettek. Ha nagyon kritikusan nézik, feszegetik, hogy ezt most kiírta, biztos úgy volt-e szinte mindenbe belelehet kötni. [Hitelesnek véljük az arám nyelven idézett Jézus mondásokat, de még azokra is rá lehet fogni, hogy az Ószövetségből idézet. (Pl.: kereszten mondottak 22. Zsoltár)] De aki nagyon belebonyolódik, tényeket keres, az szem elől veszítheti a lényeget.
2.Tudni kell, hogy régebben más volt az emberek és a kimondott szó közötti viszony. Egyrészt : nagyobb súlya VOLT, ha kimondtam az úgy is lesz, nincs "meggondoltam magam" úgymond ígéret. Másrészt: sokkal inkább az érzést is kifejezte. mert MA már inkább a tényekre helyezzük a hangsúlyt. pl.: "A Váci úton, este 9kor egy balra kanyarodó autó elütött egy középmagas barna kabátos öregasszonyt". (ha ezt még írásba is foglaljuk, kétség sem fér ennek a hitelességéhez) Ezt az akkori ember úgy mondta volna: "Nem kel fel többé a nap, nekem nem ragyognak többé a csillagok, meghalt az édesanyám." Ha kritikusan nézzük ez utóbbinak a nagy része nem igaz!!!Mert a nap fog sütni, a felhők fölött a csillagok is ragyogni fognak. De jobban megnézve, mégis sokkal több mindent elárul ez utóbbi az ember lelkiállapotáról.
3. Tehát a Biblia Isten vallomása!! A Lényeget kell belőle megérteni: ISTEN SZERET!! Egy példa, arra hogy nem egy "egyszerű könyvről" van szó, amelyiknek célja, hogy "lebilincselje" az olvasót. Mondjuk Ábrahám és Izsák történetét, nagyon csupaszon és lényegre törően mondja el.Sok alkalmat és részlete nem ragad meg, hogy színesebbé ill. izgalmasabbá tegye. Kívülről unalmasnak is tűnik. Ezért nem is kívülről, hanem belülről kell "vizsgálni". Kicsit belehelyezkedni a szereplők helyzetébe. S közben tudni azt is, hogy a szentlélek nem csak a leírásnál volt jelen, hanem OLVASÁSKOR is!!!Ezért nem tudhatjuk kit melyik részlet ragad meg, mikor és miért. Amikor valaki szerelmet vall. "Szeretlek!" Akkor arra csak két féle választ lehet adni. "Én is szeretlek" vagy "sajnos én nem"! Nem az a helyzet amikor el lehetne kezdeni vizsgálódni, hogy "először vizsgáljuk meg mit is jelent szeretni, meg hogy így meg úgy nekem az a véleményem. .. " Így Isten vallomására is csak igent, vagy nemet lehet válaszolni.
4. Isten szavának értelmezése nehéz!!! Pl.: talentumos történet Annak akinek Isten sok "tehetséget" adott annak különösen nehéz eldöntenie, hogy most a munkahelyén kamatoztassa, otthon vagyis a családnak szentelje, vagy vállaljon még plusz feladatot. .. .stb. Ebben a történetben aki több talentumot kapott, az pénzben mérve ma azt jelentené, hogy több lottónyi nyereményt "bízott rá" az Úr, hogy gazdálkodjon vele. Ezt mi is el tudjuk képzelni, hogy mennyire új irányt vehetne az életünk. Az aki ezt a talentumot elássa, az azt mondja "köszönöm nem kérek belőle, élem tovább a szürke kis hétköznapjaimat" Vagyis Isten arra hív változtasd meg az életed (Térj meg!!) Fogadd el Isten ajándékát! A "kell-e adót fizetnünk a császárnak"-os példa beszéd is erre hívja fel a figyelmet. A pénzen a császár képe: add meg a császárnak ami a császáré és mi magunk pedig Isten képét hordozzuk (Isten önmaga hasonlatosságára formálta az embert): add meg Istennek, ami Istené. Végszónak, összegzésnek: Isten sürget: vegyük észre, hogy szeret!! Szánjunk időt Rá!!! Amen. (Rita)