Aránylag normálisan keltünk. Reggeli után egy másik strandra mentünk, ahol kezdetét vette a sportnap. A strandra vezetõ út nem volt egyszerû, hisz megmásztuk a 300 fokos lépcsõt (senki nem számolta), de a badacsonyi hegytetõn szép kilátás tárult elénk. A strandon délelõtt mindenki saját kedve szerin fürdött, de délután jött a viziméta (ne tessék elvinni),
nagy sikerrel, majd a vizi számháború, ami nem túl nagy élménnyt
nyújtott.
Bálint, Marci, Törpe, Gábor elõrementek elkezdeni a vacsorafõzést. Bence
gumimatracának hiábavaló keresése után a csoport másik fele (Ritával is
kiegészülve) szintén elindult hazafelé. Az irtózatsan kevésre sikerül
milánói után (Matyi csak magára gondolt) jött a tábortûz, ahol elõször
hallottuk az allelúját zeng az úrnak... refrénû dalt eredeti verzióban és átköltve. Este megint mindenki maga választotta az alvóhelyét.
|