|
|
|||||||||||||
|
||||||||||||||
|
2002. július 19-27. |
||||||||||||||
|
Mosoni-DUNA |
||||||||||||||
|
Regnumi élet |
||||||||||||||
| július 25., csütörtök | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Reggel felkeltünk, reggeli imáztunk, reggeliztünk, lebontottuk a tábort (a szokásos), majd útnak indultunk tovább, Esztergom felé. A cél az volt, hogy eljussunk a Szentedrei-sziget felső csücskéig. Egész jól haladtunk, és út közben az volt a feladat, hogy az egyik (sorsolás alapján kiválasztott) csónaknak kedvében kellett járni. Esztergomig szinte semmi különleges nem történt, viszont mikor megláttuk a bazilikát, kábé onnantól kezdve óriási szélvihar vette kezdetét. A víz nagyon hullámzott, többeket majdnem kisodort a partra, és a Mária Valéria Híddal is nagyon meggyűlt a bajunk. Közvetlenül a híd után megálltunk a régi komp kikötőjénél, majd Andi, Fruzsi, Valek, Bence, elmentünk vásárolni. Az áfás számlákkal (amit a Reke egyesület nevére kellett iratnunk a támogatással való elszámolás gyanánt) mindig is meggyűlt a bajunk. De most végképp! A helyi Smatch boltban ugyanis végre fizetni tudtunk, de az áfás számla miatt hátraküldtek. Nagyon úntuk az egészet, nem tudtuk, hogy mit diktáltunk be és mit nem, és mikor már végképp kiborultunk, azon kezdtünk el diskurálni, hogy kinek mennyire kell vécéznie. Érdekesen nézett ránk a számlát író néni! Mikor kikeveredtünk ebből a szituációból, akkor elindultunk vissza, de még az útközben lévő zöldségesnél eszünkbe jutott, hogy vegyünk egy dinnyét. A sor persze hosszú volt a boltban, és a Fruzsi már alig bírta tartani a dinnyét, ráadásul kitalálta, hogy poénból erről is kér áfás számlát. Ezután végre visszaértünk az Erzsébet parkba, ahol megkajáltunk, majd továbbindultunk. A szél ekkorra már nagyon erős lett, sőt egy nagy hajó majdnem elütött pár csónakot. A szél nagy úr volt, de le tudtuk győzni. Útközben találkoztunk egy bunkó román hajóval, aki nem volt képes visszaintegetni, vagy dudálni. Mindenesetre a mögötte lévő hullámokon jót libikókáztunk. A Dunakanyar naplementében, majd Visegrád este nagyon szép volt, és mire a Szentendrei szigeten táborhelyet találtunk, bizony nagyon besötétedett. Mindenki nagyon fáradt volt a hosszú út miatt, és sötétben kellett felverni a tábort, és vacsorát főzni. A kaja rizses hús volt, és mivel a nagy éhségre való tekintettel nem főztük elég ideig a húst, az nagyon rágósra sikerült. Mindenki nagyon kedvetlen volt, ráadásul velünk szemben (a túlparton) három fiatal hangoskodott, és az éjjeli őrködés alatt rókát is láttunk. | ||||||||||||||
