|
|
|||||||||||||
|
||||||||||||||
|
2002. július 19-27. |
||||||||||||||
|
Mosoni-DUNA |
||||||||||||||
|
Regnumi élet |
||||||||||||||
| július 27., szombat | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Elérkezett az utolsó nap. Ezen a napon Budapeten keresztül az M0-s hídig akartunk eljutni. A reggeli szedelőzködés után lenyomtuk a tábort, majd siettünk gyorsan be a csónakokba, mert Marikának ezen a napon még esküvőre kellett mennie. Budapestig az út nyugodtan telt, de amikor az északi összekötőhöz értünk elkezdett fokozódni a hangulat. Rengeteg hajó jött. Egyre beljebb értünk Budapestbe. Ahogy egy-egy híd alá értünk, egymás mellé evezett az összes csónak, és egyszerre a híd alatt „Helló, mi?”-t kiáltottunk. Közben végig énekeltünk, integettünk a parton állóknak. Az egyik hídnál ott volt Fruzsi barátja, Attila. Elhaladtunk a Parlament, a Budai vár, és a Szabadság-szobor előtt. Nagyon hangulatos volt, sok fényképet készítettünk. Közben persze arra is kellett vigyázni, hogy ne üssön el bennünket egy hajó sem, és a hullámain ne boruljon fel senki. Valek holt nyugodtan majdnem belevezette a Smafut egy uszályba. Már majdnem kiérve Budapestről megálltunk pisiszünetet tartani (a sok hullám). Aztán már nem sok volt hátra az útból. Az M0-s híd előtt felkanyarodtunk egy holt ágba, ahol sok-sok stég és horgász volt. Mikor megpillantottuk Rita apukáját, kieveztünk a partra, kivettük a csónakokat, és a csomagokat láncban felvittük. Közben megérkezett a többi szülő is. Egy nagy „szervusztok” után mindenki autóval külön-külön hazament. | ||||||||||||||
