2004. július 25-29.
Hernád (Szikszó)
indián
►
|
|
|
|
|
|
|
2004. július 25-29. |
|
|
Hernád (Szikszó) |
|
|
indián |
|
| július 25., vasárnap | |
| Reggel 7.45-kor találkoztunk a Keletiben, ahonnan 8.15-kor indult a vonatunk Miskolcra. Marci sms-ben üzent, hogy csak később jön a Hernádra, mert rosszul érzi magát. Elek Karcsi bácsi itt készítette el rólunk a szokásos tábori filmet az őszi filmszemlére. A vonatút alatt midenki nagyon vidám volt. Az „acélvárosnál” átszálltunk a Hidasnémeti felé menő vonatra, és 15 perc után leszálltunk (Kis)Szikszón. Innentől kezdve már a Karcsi sem használta az óráját, és a mobilját. (Nekünk, vezetetteknek indiántábor lévén alapból nem lehetett hozni ilyesféle elektromos ketyeréket.) Összes cuccunkkal, valamint 2 megtöltött marmonnal elgyalogoltunk a Hernád partjáig. Ez egy jó 4 km-es táv volt. A „Gyors Kanyar folyó”-parton a Karcsi úgy döntött, hogy még nem tartja meg hivatalos tábornyitó beszédét. Viszont 4 csaparta osztott minket. Az első (Gábor, Merse, Eszter) a folyó folyásával megegyezően indultak táborhelyet keresni; a Totó, Janka, Ramó trió a folyónak ellentétesen, tehát felfelé; a harmadik csapat (Zsuzsi, Rita, Ági) a közeli helyeket nézték meg; míg Andi, Marika és Bence a túlparti dombon lévő Abaszántó nevű falut fedezték fel. A projekt kb. 2 óráig tartott. A legtöbben csaláncsípésekkel, sebekkel, karcolásokkal a testükön érkeztek vissza. Ezután ebédeltünk az otthonról hozott szendvicseinkből. A legjobb (és tulajdonképpen az egyetlen normális) táborhelyet a Zsuzsiék találták 2 km-re onnan felfelé. Egy kis sziget volt ez, amelyet jelen pillanatban nem határolt teljesen körbe a víz, de látható volt, hogy nagyobb vízállásnál minden oldalát nyaldossa a Hernád. Nagyon jó hely volt, de csak nagy dzsindzsán keresztül lehetett odajutni. (Így legalább senki nem tud odajönni - gondolta a Karcsi.) Volt egy nagy kavicsos vízpart is, itt tartotta meg a Karcsi a tábornyitó beszédét. Előbb elmélkedtünk egy kicsit (olyan Gabcsás módszerrel), majd a Sámán (azaz a Karcsi) elmondta, hogy milyen próbákat kell majd teljesítenünk ahhoz, hogy megkapjuk indiánneveinket. Elhagytuk fehér neveinket, és innentől kezdve a tulajdonságaik alapján szólítgattuk társainkat. Ezután felvertük a tábort. Ez igen sok ideig tartott, hiszen le kellett taposni, csapdosni az egész táborhelyet. A fiúk haját levágta a Marika. Hamar besötétedett, kicsit elkezdtünk kapkodni, gyorsan kellett elkészíteni a vacsorát. Mindennek tetejébe jött a Marci telefonja, akiről kiderült, hogy már 2 órája Szikszón van, és arra vár, hogy valaki kimenyjen érte. Végül a Karcsi és a Gábor gyorsan magábatömött pár szendvicset és elindultak Szikszóra. A Marci pedig (aki már majdnem beköltözött egy plébánia udvarára éjszakára) elindult felénk. Azonban találkozott egy Family Frost-os kocsival, aki figyelmeztette, hogy nem érdemes arra menni, mert az ilyenkor szabadonengedett kuvaszok megtámadhatják. Addig mosolygott, míg a kocsi elhozta egy darabon. Találkozott a Gáborékkal, és együtt visszajöttek a táborba. A társaság másik része megvacsorázott, majd tábortüzezett, valamint indiánkenyeret készített a tüzön. Mikor már mindenki együtt volt esti imáztunk, átbeszéltük a napot, és Andi elmondta a az őrködés menetetét. Bár a szigetet elég nehéz megközelíteni, a környéken élő sok X-re való tekintettel a Sámán fontosnak tarotta, hogy valaki mindig vigyázzon a táborhelyre. Mivel óránk elméletileg nem volt, csak úgy érzésre váltogattuk egymást óránként. | |
|
► |
|