|
|
|||||||||||||
|
||||||||||||||
|
2002. július 19-27. |
||||||||||||||
|
Mosoni-DUNA |
||||||||||||||
|
Regnumi élet |
||||||||||||||
| július 23., kedd | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Mivel a tegnapi napon nem haladtunk semmit a pihenőnap miatt, ugyanarra a táborhelyre ébredtünk. A már szokásos napi első programok után (reggeli ima, napi téma átbeszélése) reggeliztünk, ahol Marikának és Bencének sietniük kellet, hogy elérjék a Győrbe tartó buszt. (Ugyanis Bencének vissza kellett mennie a kórházba controllra.) Bencééket a Karcsi vitte át a túlparton lévő Dunaszentpál-ba, ahonnan indult a busz. A többiek összeszedelőzködtek, lebontották a tábort és elindultak. Bencéék beértek Győrbe, majd hosszú várakozás után kiderült, hogy nincs semmi baj. Aznap már egy másik doktor volt benn, aki nem tudta, valamint nem is nagyon izgatta, hogy mikor megy haza. (Pontosabban azt sem tudta, hogy Bence most egy táborban van.) Viszont mielőtt még kimentünk volna a teremből, bejött a tegnapi doki. Rögtön megkérdezte, hogy mikor megy haza, erre a Marika rögtön rávágta, hogy valószínűleg ma. Hát ez után a kellemetlenség után vásárolni mentünk, tejfölt, tejet, és Fruzsi becslései szerint 50-60 kiflit a mágus gubához. A tejjel és a tejföllel semmi gond nem volt, viszont egész Győrben nem volt normális (nem sós) kifli. Volt kábé az összes boltban ahol jártunk (Tesco, Kaisers, CBA, …) 15db kifli. Ezért kénytelenek voltunk sós kiflit venni (Majd lekaparjuk róla a sót!). Az volt bőven. Marika és Bence Győr városának legelején, épp a Holt-Rábca torkolata előtt vártak a többiekre. Ők egész hamar megtették az utat, közben fürödtek is, valamint találkoztak teljesen véletlenül a Leányfaluról ismert “Hóláncgyártó” Bencével. Mikor találkoztak vele, ő átdobált csónakokba egy csomó zizit. Ahol Marikáék várták a többieket, ott ebédeltünk, természetesen úgy, ahogy az szinte az egész tábor folyamán volt: csak hideget (kenyér mindenféle rávalóval + paprika, paradicsom). Ezután táborhelyet kerestünk, és Karcsi döntése az volt még a parton, hogy erre a legalkalmasabb a kicsit feljebb lévő, útközben látott hely. Tehát felfelé kellett eveznünk, Marika és Bence beüllt egy-egy csónakba (természetesen Bencére rá kellett adni - Karcsi kikötésének megfelelően - egy mentőmellényt). Mikor felértünk a táborhelyhez, felvertük a tábort, rőzsét gyűjtöttünk, majd elindultunk - Janka, Kata és Fruzsi kivételével, akik a vacsorát csinálták - egy kis győri városnézésre. Megtekintettük a templomot (ahol ott volt az a híres Szt. Lászlós mellszobor), majd miközben keskeny kis utcácskákat láttunk, fagyizót kerestünk. Bence amikor az autóval behozták a kórházba, akkor látott egy Zizi cukrászdát. Ez volt a neve. (Oda el kell menni!) Azonban egyrészt Bence nem tudta a pontos helyét, másrészt a város azon részén senki sem tudta, hogy hol van, ezért be kellett érnünk egy másikkal. Azért ez is megtette. Hazafelé be akartak egy páran menni a „főszponzorunk”, a Győri Keksz gyár épületébe egy kis maradékért, de nem adtak. Valek pedig egy hegymászós boltba akart betérni, de az már akkor zárva volt. Visszaérve a táborhelyre már majdnem kész volt a vacsora. A mai menü két fogásból is állt: először Fruzsi finom krumplilevese, majd a mákos guba következett. Mindkettőből maradt egy kicsi. (Azért még mindig jobb, mintha kevés lenne, ahogy pl. tavaly!) A vacsora után kezdetét vette a tábortűz, ahol még mindig velünk volt „Hóláncgyártó” Bence. Vele Valek éneklése alatt Merse játszotta el a Dzsungelest, de nem túl jól ijesztett rá, úgyhogy nem is ijedt meg. Ő aztán a tábortűz után elevezett, bármennyire is akartuk marasztalni, de ő hajthatatlan volt és azt mondta, hogy a Győrben lévő autójához kell mennie. De nem ekkor láttuk őt utoljára a tábor folyamán. Ezután lefeküdtünk aludni. | ||||||||||||||
