2002. július 19-27.
Mosoni-DUNA
Regnumi élet
|
|
|
|
|
|
|
2002. július 19-27. |
|
|
Mosoni-DUNA |
|
|
Regnumi élet |
|
| július 22., hétfő | |
| A reggeli kelés után kimentünk a közeli tisztásra, ott reggeli imáztunk, megbeszéltük a nap témáját, majd kiderült, hogy ez a nap pihenőnap lesz, kézműveskedni és játszani fogunk. Megreggeliztünk, és kezdetét vette a kézműveskedés. Agyagozni nagyon nem akart senki, így csak nemezeltünk. (Az agyagot ezután sem használtuk, így végigcipeltük a tábor folyamán, mint tőkesúly.) A fiúk a nemezelésből csak egy kislabdacsinálás erejéig akarták kivenni a részünket, így amíg a Fruzsi elmagyarázta a többieknek a tarsolykészítés menetét, ők gondolták, hogy készítenek horgászbotot. Közel a táborhelyhez volt egy, még aránylag fiatal fa. Ezen Bence talált egy jó ágat, s felmászott a kidőlt fára. Ráült egy vastag ágra, amiből nőtt ki az az ág, amit le akart vágni. Mivel nem tört le, a bicskával elkezdte rétegenként levágni. Egy idő után megnézte, hogy letörik-e? Azt hitte, nem fog, de mégis, ő meg esett vagy két métert, rá a jobb kezére. Rögtön tudta, hogy itt baj van. Futott a Karcsihoz, és mondta, hogy eltört a keze. Ő erre úgy nézett rá, mintha azt mondta volna, hogy mennyi az idő. Szólt a Marikának, aki szintén látta, hogy ez nem tréfa. Fölkötöttük a kezét, és Fruzsi gyorsan a szájába nyomott egy fájdalomcsillapítót, majd Marika, Karcsi, Valek, na meg Bence csónakba szállt és áteveztek a majdnem szemben lévő Dunaszentpálba. Ott megtudtuk, hogy most nincs ügyelet, és a busz is pont elment. Így nem maradt más hátra, mint stoppolni. Viszont erre azt tanácsolta nekünk a Kempinges ürge, hogy menjünk ki a főútra, mert ott sokkal több esélyünk van. Az viszont nem volt közel, ki is kellett oda menni. Már majdnem kiértünk, mikor jött egy autó. Beálltuk az útjába, úgyhogy kénytelen volt megállni. Rendes volt, épp Győrbe tartott, úgyhogy a Marika és Bence beüllt, a Karcsiék pedig visszamentek. Mi még visszafordultunk a kocsival valamiért, de aztán meg sem álltunk Győrig. A fickó jó fej volt, és bevitt minket a kórházig. Ott be kellett menni a kartonozóba, aztán sok-sok várakozás után bekerültünk, Bence kapott egy tetanuszt, felküldték röntgenre, majd vissza. Ekkor véglegesen kiderült, hogy műteni kell. A kb. húsz perces műtét után újra röntgen következett. Közben Marika próbált konzultálni Bence szüleivel több-kevesebb sikerrel. Persze Bence azt akarta, hogy maradjon, és a szülei is benne votak, csak a dokinak nem tettszett. Neki a végén azt mondtuk, hogy csak holnap megy haza, úgyhogy a másnapi controollra még oda megyünk. Aztán Marikával hazafelé vettük az irányt, elbuszoztunk a nagy pályaudvarig, ott kiderült, hogy van még időnk, úgyhogy egy kis városnézést iktattunk be. Aztán visszaértünk a busszal Dunaszentpálba. Oda átjött értünk Gábor és Merse, és ők vittek át minket a majdnem szemben lévő táborhelyre. Mindeközben a többiek nemezeltek szépeket és játszottak. Aztán kaja volt (tán paprikás krumpli) és aztán tábortűz, amiből Bence ugyan nem vette ki a részét. A Valek Fruzsival is (aki még nem hallhatta) eljátszotta a Dszungeles mesét. | |