|
|
|||||||||||||
|
||||||||||||||
|
2002. július 19-27. |
||||||||||||||
|
Mosoni-DUNA |
||||||||||||||
|
Regnumi élet |
||||||||||||||
| július 21., vasárnap | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Vasárnap lévén sietnünk kellet, hogy minél hamarabb összepakoljunk, mert fél 11-re Kimlére kellett érnünk a misére. Gyorsan megettük az utolsó őrködők által elkészített reggelit, összepakoltunk, és már indultunk is. Kimléig az út kb. 22 fkm. Kimle érdekes falu, mert az ember már egyszer elmegy mellette, kiér belőle, de mivel a folyó ott egy kanyart tesz, újra visszaér a faluba. Ezért hitte azt a csapat hátsó része, hogy már túlmentünk Kimlén. Végül mikor a híd alatt megálltunk már késésben voltunk úgy 25 perccel, ezért gyorsan siettünk a templomhoz. Ott viszont kiderült, hogy a mise már véget is ért, ezért megkérdeztük a paptól, hogy hol lesz legközelebb, mire elmondta hogy ő Mecséren tart 3-kor misét. Ekkor visszaszálltunk a csónakokba, majd útközben összekapaszkodtunk és ziziztünk egyet. Az út további részén két kisebb ágba is bementünk, ezek nagyon szépek voltak Kábé húsz perccel 3 előtt odaértünk, megtöltöttük a marmonokat, Marika ottmaradt a parton vigyázni a csónakokra, mi meg el-mentünk a misére. A mise - mint általában minden falun lévő csíkosmókus tábori mise - elég érdekes volt. Az ottani hívek - függetlenül attól, hogy jó volt-e a hangjuk vagy sem - minden éneket nagyon hangosan énekeltek. Emellett a pap a misén nem mondott szentbeszédet, viszont a mikor az áldás előtt az órájára nézett, látta, hogy van még idő, ezért a mise végén mondott pár mondatot az evangéliummal kapcsolatban. A mise után úgy gondoltunk, hogy most már enni is fogunk valami ebéd félét (4 órakor már ideje lenne), de mégis az lett az elhatározás, hogy mivel elég népes helyen vagyunk inkább zizizünk a vízen és csak később lesz meleg étel. Az indulás után nem sokkal Gábor véletlenül beleejtette a szemüvegét a vízbe, de nem ő volt az egyetlen a táborban, aki így járt. Közben azért táborhelyet is kerestünk, először találtunk egy olyan helyet, ami csupa kacsakaki volt, nagy nehezen sikerült a Karcsit lebeszélni róla, hogy ez mégsem az igazi. Ezután kezdtünk el zizizni, majd a bal parton volt egy jó tábor-hely, csak az volt a baj, hogy lettek volna szomszédaink is. Pedig még hinta is volt!! Aztán a jobb parton láttunk egy jó helyet, a nagy zizizés közben a Teve levált a kombojról és megnézte a helyet, amiről kiderült, hogy nagyon is jó, úgy-hogy a többi hajó is kikötött. Felvertük a tábort, megfőztük a vacsorát (lecsó), majd nagy felhők gyülekeztek, és megerősödött a szél is, látszott, hogy nagy vihar közeleg. A fiúk rögtön elkezdtek árkokat ásni a sátrak köré, de egyre jobban úgy látszott, hogy semmi nem lesz az esőből. (Csak nehogy úgy járjunk, mint a vándortáboran!!) Aztán ők is ettek (mert amíg a fiúk árkot ástak, addig a többiek ettek.) A tábortűz a közelgő esőre és a fáradtságra való tekintettel elmaradt. Az eső végül csak éjszaka esett, akkor se túl sok. | ||||||||||||||
