programok

táborok

tagok

csíkosmókus

gitártabok

galéria

vendégkönyv

linkek

impresszum

 

 

 

 

 

 

 

 

          A CSÍKOS AZ IGAZI! 

                              

2004. július 25-29.

Hernád (Szikszó)

indián

július 26., hétfő
Marika, Gábor, Merse és Bence korán keltek, mert vásárolni és vizethozni mentek. A tábor folyamán már másodszor tapasztaltuk, hogy milyen rendesek a helyiek, pedig, hogy a faluban többségben volt a kisebbség.  Míg a Marika és a Gábor vásároltak, és leadták a következő napokra a rendelést, addig Merse és Bence összesen 6 darab 15 literes marmonkannával próbált visszajutni a táborhelyre (egy rövid darabon egy helyi lakos levitte őket kocsival a dombon lévő faluból.) Marika és Gábor két napi élelemmel visszatértek a táborba, és akkor jöttek rá, hogy nem hoztak teát - úgyhogy leányvezetőnk visszament. A többiek lassan és nem mondhatni, hogy egyszerre keltek föl, Karcsit sikerült felébreszteniük a vízhordóknak. Mire mindenki felkelt, megreggeliztünk, reggeli imáztunk. Megkezdődött a PIROS próba, ami azt jelentette, hogy a nap folyamán mindenkinek össze kellett gyűjtenie 4 piros kavicsot (amit a Karcsi festett). Ha valaki valami jót tett valakivel, a másik adhatott neki egy kavicsot. A délelőtt folyamán sokat fürödtünk, horgásztunk, csinosítottuk tábori ruháinkat, WC-t ástunk... . Közben jelentős késéssel megérkezett a Marika, aki a falu szélén lévő egyik házban kért vizet. Azonban nem csak vizet kapott, megkínálták teával, tortával, valamint egy Karesz nevű srác levezette egy rövidebb, de csalánosabb útvonalon a táborba. Az ebéd babfőzelék volt virslivel. Délután folytatódott a délelőtti program egészen addig, míg el nem kezdett esni az eső. Bementünk a kifeszített ponyvánk alá, s reménykedtünk abban, hogy mihamarabb eláll. A Karcsi pedig úgy döntött, hogy ideje lesz megtartani a SÁRGA próbát. Kinézte a sátrak mögött lévő nagy csalánost, és elmondta a fealdatot: végig kellett menni - fürdőruhában, és mindenféle segédeszköz nélkül - a nyakig érő csalánoson egészen egy messzi fáig, azt meg kellett érinteni, és visszajönni.  Persze egymás csapásában nem szabadott menni. Aki mégis csalt, annak vissza kellett menni, és újból kellett kezdenie. Ezután mindenki gyorsan ment a Hernádba fürdeni, hogy ne fájjanak annyira a csípések. A próbát aznap egyedül a Marci és a Totó nem csinálta meg, mert ők még akkor is lelkesen és eredményesen horgásztak. Az eső nem nagyon akart elállni, bár a tábortűzre alábbhagyott egy kicsit. Megvacsoráztunk, majd jött a tábortűz. A Marika mutatott két táncot: az oléó-dingdingding-et, és a sisi-uh-áh-ot (fonetikus fordításban). Ezek nagyon tetszettek nekünk. Megtartottuk a FEHÉR próbát is. Ez abból állt, hogy egyesével mindenki felállt, és elmondta a rá jellemző pozitív és negatív tulajdonságokat, plusz elhatározott valamit, hogy mire fog különösen figyelni a táborban. Megettük a halakat, amiket a nap folyamán fogtunk. (Nem igazán jól sikerült őket átsütni.) Esti imáztunk, Andi beosztotta az őrködést, majd nyugovóra tértünk. Az eső egész éjszaka esett.
 

  

ï