2004. július 25-29.
Hernád (Szikszó)
indián
|
|
|
|
|
|
|
2004. július 25-29. |
|
|
Hernád (Szikszó) |
|
|
indián |
|
| július 27., kedd | |
| Ezen a napon sikerült együtt felkelni, és a reggeli után a Sámán elmondta a programot. Mivel az eső még mindig esett, és a sámánsátor vízben állt, leeinstandolta az egyik sátrat, amiben csak ketten aludtak. 3 csoportra lettünk felosztva, mindegyik csoport bement egy sátorba, és ott beszélgettünk, énekelgettünk. A Sámán berendezkedett a sátorban, majd egyenként bementünk hozzá, és megkaptuk indiánneveinket, megszívtuk, vagy fújtuk a békepipát, és kaptunk egy kis Szent Pipadohányt a még megvarratlan orvosságos zacskóinkba. Közben meg is ebédeltünk. A mai menü spagetti volt, igen finomra sikeredett - hála Jankának. A legtöbb időt a Sámánnál a Marci és a Totó töltötték, akik nem voltak megelégedve a nevükkel, amit a Sámán ajánlott nekik, viszont másikat sem sikerült találniuk. Ők ketten csak ezután végezték el a SÁRGA próbát. A saját nevét senki nem árulta el, mert egy indián ilyet nem tesz. Marika épített egy polcot, amiben nagy örömét lelte. Rőzsegyűjtés címen kivágtunk egy aránylag száraz fát, aminek leszedtük a kérgét, és így tüzet tudtunk gyújtani vele (merthogy belül száraz volt). Eszter az orvosságos zacskójának varrása közben elég csúnyán elvágta a kezét egy éles késsel. Két marmonunkat (amelyeket a Hernád szélén hűtöttünk) rejtélyes módon elvitte a víz. Lassan megvacsoráztunk. A tűz körül állva és indiánkenyeret majszolgatva megtudtuk egymás indiánneveit. Jártunk esőűző táncot is, olyat, mint amit huci-puci evés előtt szoktunk. A még mindig eső esőre való tekintettel az esti őrködés elmaradt, mondván, már úgy sem jön ide senki, hiszen csak térdig érő vízben lehetett volna megközelíteni táborunkat. Az esti ima után (melyet az Eszter tartott) lefeküdtünk aludni és bíztunk a jobb időben, hiszen a Hernád vízszintje a sziget körül növekedett. | |